Az alábbi cikk az Ufómagazin 1994. decemberi számában volt olvasható az ötödik oldalon, Kozári Menyhért Sándorról, aki mint kontakta, azaz kapcsolattartó mutatkozott be.
Földönkívüli kapcsolatok - Ufonauták zöld aurával
Leányváron él Kozári Menyhért Sándor, aki már többször megtapasztalta a földön kívüli civilizáció létét. A 47 éves faesztergályos, belsőépítész, iparművész számára az élet más értelmet kapott, és alaposan megváltozott, mikor rájött, hogy űrutazó lett. Élményeit most megosztja olvasóinkkal.
- Hogyan kezdődött a történet?
- Az auralátással kezdődött, ami kezdetben nagyon kellemetlen, rossz élmény volt. Úgy indult, hogy egyik napról a másikra nem láttam. Mintha tejben lettem volna, minden olyan fehér volt. A tájékozódási képességemet is elvesztettem, mindennek nekimentem. Egy fél nap elteltével kezdett visszatérni a látásom. Láttam az alakokat, de körülöttük mindig egy kisebb-nagyobb burkot is érzékeltem. A szemészeten szemüveget írtak fel, mellyel kitűnően láttam a körülöttük lévő vonalakat. Újbóli szemészeti vizsgálat következett. A főorvos asszony agysérülésre gyanakodott, de mivel nem ért semmiféle baleset, nem tudott reális diagnózist adni a fényes csíkokra, színes vonalakra, melyeket az emberek körül láttam. Egy idő után úgy döntöttem, hogy - mivel nem akartam a szemészet állandó páciense lenni - megpróbálok a vonalakkal együtt élni. Egy újságcikk hatására jöttem rá, hogy mit is látok én valójában. A rádió egy, a témával foglalkozó műsora erősítette meg feltevésemet, hogy auralátó vagyok. Regressziós hipnózisban kiderült, hogy a fiammal együtt 1989 augusztusában ufók segítségével űrutazáson vettünk részt, ekkor kaptam auralátó képességemet. Azóta több alkalommal vittek már el.
- Honnan jönnek, hogy néznek ki?
- A bolygó, ahonnan jönnek, a mi Tejútrendszerünkben van, HSZEROX a neve. Nem egészen 40 milliárd fényévre található. Térugrással közlekednek, oda-vissza kb. 40-50 perc az út. Ebből kb. 10 perc a gyorsulás, a térugrás néhány másodperc, és 10 perc a lassulási idő. A gyorsulási idő azt jelenti, hogy el kell érni azt a nálunk hiperszonikusnak nevezett sebességet, amit felfogni sem vagyunk képesek. Ekkor van egy nagy csattanás, szinte kattan az ember feje, ekkor történik meg a térugrás. Ennek az elviselésére egy speciális székük van, melyben keresztpántos bekötésben ül az ember, s úgy néz ki, mint akinek fáj a gyomra, és összegörnyed. A fejét lehajtja, az ujjak szinte rásimulnak az ülés fogantyújára. A sebesség csökkenésével a szék kiegyenesedik és normál pózban lehet tovább ülni. Több szemtanú látott már ufót, de ezt a típust nem írta le még senki. Klasszikus görög arcú, kék szemű, szőke hajú - szinte már őszbemenő - három-három és fél méter magas hús-vér emberek. Kísérőkkel közlekednek, akik humanoid típusú biorobotok, melyeknek jellemzően csak négy ujjuk van. Az ufók az őseinknek is tekinthetők, hiszen az Atlantiszi világ elsüllyedésekor hagyták el a bolygónkat, s kényszerültek új otthont keresni.
- Miért viszik el az embereket?
- Az emberek egy része szeretné, ha legalább egyszer elvinnék; a nagy többség nem is hisz bennük, így valószínű megrettennek egy ilyen találkozáskor. Talán az intelligenciánk a kiválasztás alapja, tehát, hogy mekkora az IQ-nk. Az elvitelünk célja, hogy egyfajta tudást adjanak át. Mindenkit másért visznek el. Van, akit az ember lelki problémáinak megoldására, gyógyításra, szervezési képességek átadására okítanak.
- Hogyan történik az elvitel?
- A bolygójukról egy anyaűrhajó indul,melyből a térugrás utáni lassulás után sok kis, úgynevezett begyűjtő űrhajó jön értünk, s szedi össze az embereket. Az űrhajó ezután visszatér a bolygójukra, ahol megtörténik a 3-4 órás oktatás. A képzésünkön túl a biztonságukra is ügyelnek. Több tízezer, úgynevezett spanoltszintű űrhajó helyezkedik el a Hold mögött, melyek legjobban egy elfektetett tojás alakjára hasonlítanak. Több szint található az űrhajóban. Alul a fogadótermek vannak, ahol a kis portyázó űrhajók helyezkednek el. Itt működtetik a fénytechnikát is, mellyel az embereket űrhajóba juttatását érik el a lebocsájtott fénycsóva segítségével. A többi helyiség komplett városok elhelyezésére alkalmas. Szükség esetén perceken belül evakuálni tudnak több bajba jutott várost.
- Milyen a bolygóbeli berendezkedésük?
- Alapjában véve ugyanolyan társadalmi rendben élnek, mint mi a Földön. De nincs náluk fajgyűlölet, mindenki tiszteli a másikban a lényt. Mindenkinek megvan a saját dolga, s azt rendben el is végzi. Nincs háború, s nem veszekednek. Hasonlóan élnek, mint mi, csak egy fejlettebb, jobban összpontosított-központosított társadalomban. A születésszabályozás egyik központi kérdésük. Amelyik faj a szaporodásra rendeltetett, annak az a feladata, míg más fajok esetleg végleg eltűnnek. Nincs fizetés, mindenkinek jár mindenből. Szemléletük, viselkedésük már annak megfelelő. Mindenki tudja, miből mennyit kell vennie az eléghez, nincs felesleges felhalmozódás.
- Hogyan kommunikálnak?
- Ugyanolyan szövetekből épülnek fel, mint mi, így étkezésük a növény eredetű táplálkozáson túl az állati fehérjéket tartalmazó aminósavakra is igényt tart. Tudják, hogy vegetáriánusként nem lehet megélni, akkor a szervezet - a szójátékkal élve - csak vegetál. Az ember mindig is mindenevő volt.
- Élnek közöttünk ufonauták?
- Hogyne. Az ország különböző helységeiben megtalálhatóak. A "látók" a gyönyörű zöld színárnyalatban pompázó aurájukról ismerhetik fel őket.
- Mióta járnak vissza a Földre?
- Az ókortól járnak ismét a Földre. Ők 400 évig élnek általában, földi évben számolva. Nekik ez kis idő, mivel számukra a tér és az idő más léptékű.
- Miért csak a "kiválasztottak" láthatják őket?
- Azt mondják, hogy az emberiség még nem elég fejlett. Mindenki megpróbálna valami hasznot kovácsolni a jelenlétükből. Látogatásaik célja éppen az, hogy segítsék az emberiséget - utódaikat - egy általuk már megtapasztalt, boldogabb világ felé.
(Az újságban közölte: Urbán Béla)